
Tengert lát, de sivatagot szeret
Sirályok a szántóföld felett
Az elveszíthetetlent kézen fogom
És a porfelhők hátán haza megyek
Tengert lát, de sivatagot szeret
Sirályok a szántóföld felett
Az elveszíthetetlent kézen fogom
És a porfelhők hátán haza megyek
Tó tükör izzik a szembogarán
A kavicsot a legmélyére dobod
Csobban, fürdeti végleg a nagy víz
Egy nap visszakapod
Napfény csillan a hajfonatán
Nézd ahogy elnyelik épp a habok
Ez nem a te hibád
Tudod, ez nem a te hibád, visszakapod még egy nap tán
Csak az elszabadult mérged vagy már
Egy kis szoba kell, lélek raktár
Hol a titkaid őrzik, vissza a ritka időkig
Robban a bomba és újra időzít
Gyorsan lobban a tűz itt
Tó tükör izzik a szembogarán, így tanulnak veszteni ők is
Steppin' outta coffins I ain't dead
Mozdul a szellem a mélyben
Csak legyen rá egyszer időd is (légyszi)
Csak legyen rá egyszer időd is
A mindenség veled eltelítődik
Porszemek lesznek a terheidből
A szív az ritka egy oázis, könnyen szomjan halnak a felderítők
Tengert lát, de sivatagot szeret
Sirályok a szántóföld felett
Az elveszíthetetlent kézen fogom
És a porfelhők hátán haza megyek
Tengert lát, de sivatagot szeret
Sirályok a szántóföld felett
Az elveszíthetetlent kézen fogom
És a porfelhők hátán haza megyek
Levegőt sem fúj már a szél
Száraz ajka nem beszél
Megfullad a délibáb előtt
Meghajlik minden porszem alatt
Megfullad a délibáb előtt
Meghajlok minden porszem alatt
Adj egy teret ahol nem érzem a súlyom
Üvegpoharakba lassan beletöltöm magam
Azt hiszed ismered érzed a sivatag szívét
Ha előtted állnék fel sem ismernéd
Ha elfújom én elfújtam és kész
Tengerbe markoló üresen maradt kéz
Levegőt sem fúj már a szél
Száraz ajka nem beszél