Letras
Félig elköltöttem az életem,
És az élet lassan elkölt engem,
De ha mindig marad kit szeretnem,
Megnyugszik egy csúf világ bennem,
Lassan elcsitul a félelem,
Így legyen!
Bárki mondhatja, mit kell tennem,
Nem kérdi meg, van-e hozzá kedvem?
Én már annyi mindent elfeledtem,
Felejts el hát te is engem,
S maradj egyszerűen a kedvesem,
Így legyen!
Neked a pénz, nekem a ész,
Neked a jobb, nekem a baj, úgyis elég,
Neked a föld, nekem a ég,
Neked csak lánc, nekem a vég is jobb lehet még,
Ha te is szeretnéd.
Könnyíts hát most a lelkeden,
És ha együtt éreznél velem,
Ölelj át jól a vállamon,
S elmúlik minden fájdalom,
Elcsitul majd a félelem,
Így legyen!