Letras
veled kárpótolt az élet engem, csak bízz meg bennem
magamon úrrá kell lennem de már tudom mit kell tennem
érted, a csillagot le hoznám, poklokon át mennék
éltető mosolyodért a halálból is visszajönnék
hozzád, szemed tündöklő ragyogása hűen éltet
míg a halál el nem választ hozzád mindig visszatérek
hidd el, bármerre járok, bárhová sodor az élet
a sorsomtól már nem félek, karjaidban révbe érek
eddig, tévúton jártam megtévesztett amit láttam
ködbe veszett félhomályban a fát magam alatt vágtam
közben, csalfa lelkek velem könnyen elhitették
hogy soraim tiszta kottái szívüket megihlették
én, hittam a szónak ami velem elhitette
hogy a boldogság kék madarát csak nekem repítette
nekem te nyújtod a támaszt mikor az élet lefáraszt
benned találom a választ ha a sok kérdés eláraszt
nekem te nyújtod a támaszt benned találom a választ
én, míg a halál el nem választ
nekem te nyújtod a támaszt mikor az élet lefáraszt
benned találom a választ ha a sok kérdés eláraszt
nekem te nyújtod a támaszt benned találom a választ
az életem egy kalap szart sem ért már hosszú idők óta
nem találtam helyem sehol ezért íródott a nóta
bennem, a remény hal meg utoljára, én először öltem meg
szívem nagy bánatát nem látta a tömeg
de most már, te mint reménysugár felszárítottad a könnyem
imáim meghalgatásra találtattak mindeközben
csak, tátott szájjal csodáltam egyszerű tetteid
megbabonázva követtem elöttem tiszta lépteid
egy, társra vágytam és benned megtaláltam
amiben eddig nem hittem most a két szememmel láttam
hogy, csodák már nincsenek ez a fájdalmas valóság
hiszek az igaz szerelemben, minden más csak hazugság
mert szeretni és szeretve élni, a legcsodálatosabb dolog a világon!
nekem te nyújtod a támaszt mikor az élet lefáraszt
benned találom a választ ha a sok kérdés eláraszt
nekem te nyújtod a támaszt benned találom a választ
én, míg a halál el nem választ
nekem te nyújtod a támaszt mikor az élet lefáraszt