Sencillo / Pista
Psalmus Hungaricus, Op. 13
Letras
Mikoron Dávid nagy búsultában
Baráti miatt volna bánatban
Panaszolkodván nagy haragjában
Ilyen könyörgést kezde ő magában
Istenem Uram! kérlek tégedet
Fordítsad reám szent szemeidet
Nagy szükségemben ne hagyj engemet
Mert megemészti nagy bánat szívemet
Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban
Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban
Elfogyatkoztam gondolatimban
Megkeseredtem nagy búsultomban
Ellenségemre való haragomban
Hogyha énnékem szárnyam lett volna
Mint az galamb, elröpültem volna
Hogyha az Isten engedte volna
Innét én régen elfutottam volna
Akarok inkább pusztában laknom
Vadon erdőben széjjelbujdosnom
Hogynem mint azok között lakoznom
Kik igazságot nem hagynak szólanom
Mikoron Dávid nagy búsultában
Baráti miatt volna bánatban
Panaszolkodván nagy haragjában
Ilyen könyörgést kezde ő magában
Éjjel és nappal azon forgódnak
Engem mi módon megfoghassanak
Beszédem miatt vádolhassanak
Hogy fogságomon ők vígadhassanak
Egész ez város rakva haraggal
Egymásra való nagy bosszúsággal
Elhíresedett az gazdasággal
Hozzá fogható nincsen álnoksággal
Gyakorta köztük gyűlések vannak
Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak
Isten szavával ők nem gondolnak
Mert jószágukban felfuvalkodtanak
Mikoron Dávid nagy búsultában
Baráti miatt volna bánatban
Panaszolkodván nagy haragjában
Ilyen könyörgést kezde ő magában
Keserűségem annyi nem volna
Ha ellenségtül nyavalyám volna
Bizony könnyebben szenvedtem volna
Magamat attól megóhattam volna
De barátomnak azkit vélek volt
Nagy nyájasságom kivel együtt volt
Jó hírem-nevem, tisztességem volt
Fő ellenségem, most látom, hogy az volt
Keserű halál szálljon fejére
Ellenségemnek ítéletére