Letras
Néktök emléközöm – ha meghallgatjátok – jó Hunyadi Jánosról,
Nagy jámborságárúl, hív szolgálatjáról, erős viadaljáról,
Az ő idejében két László királyról, Amurátes császárról,
Nándorfejírvárrúl, Jankula vajdának utólszor haláláról.
Éjjel-nappal siet jó Hunyadi János, az Alföldre ha juta,
Nagy sok naszádokban, sajkákban, hajókban vajda népet állata,
Eveztet erősen, siet vitézekkel Fejírvár ótalmára:
Mahumet császárnak vízi ereivel vajda ha szembenszála.
Vala nagy kiáltás, rettenetes lövés, ropogás űközöttek,
A vitéz magyarok igen serénkednek, török hajókba szöknek,
Nagy erős vérontást, csuda nagy viadalt az pogánok közt tésznek:
Mennybéli Istentől ott az diadalom Hunyadinak adaték.
Egy üstökös csillag láttaték az égben akkor Magyarországban,
Mikor írnak vala ezernégyszázban és az ötvenhatodikban;
Jó Hunyadi János betegedék akkor halálra Fejérvárban,
Szemlénben az vízen hozák János vajdát magyarok egy sajkában.
Meghala Szemlinben, testét az magyarok nagy sírással felvivék
Az kéncses Erdölbe, Gyulafejérvárban tisztességgel temeték,
Kinek ő halálát Erdöl, Magyarország sok ideig kesergék,
Mert a két országnak és az végházaknak fő oltalma elesék.