Elég

hallak a távolból, fogadok, hogy ébren vagy

menekülsz a várostól, hogy mindent feladj

látlak a távolból, fogadok, egy jelre vársz

ki se látsz magányodból, kinyitsz, bezársz.

féltesz máskor fel sem veszed,

míg a távolság majd elszeret

kellesz, mint végnek a kezdet,

úgy mint az éjnek a hold, úgy mint a lesznek a volt

elég. elég

kellesz, mint könnyek a szemnek,

úgy mint a hangnak a csend, úgy mint a kínnak ott bent

elég. elég

hallak, de távolról, beragyog sok emlékkép,

mint parazsak a lángokból, szerteszét

látlak, de távolról, toporog az elmúlás,

kitörölsz az álmokból, a bolondulásig.

féltesz máskor fel sem veszed,

míg a távolság majd elszeret

kellesz, mint végnek a kezdet,

úgy mint az éjnek a hold, úgy mint a lesznek a volt

elég. elég

kellesz, mint könnyek a szemnek,

úgy mint a hangnak a csend, úgy mint a kínnak ott bent

elég. elég

ajkamra szárad a festék

lassan múlnak az esték

jöjj már, hisz jól tudod nem vár

ez a fénylő mámoros szempár

kellesz, mint végnek a kezdet,

úgy mint az éjnek a hold, úgy mint a lesznek a volt

elég. elég

kellesz, mint könnyek a szemnek,

úgy mint a hangnak a csend, úgy mint a kínnak ott bent

kérlek ne hagyjuk ennyiben

gyere mondd, hogy kellek és elhiszem

úgy mint az éjnek a hold, legyél merész

kérlek ne hagyjuk ennyiben,

gyere mondd, hogy kellek és elhiszem

úgy mint a lesznek a volt, legyél merész