Текст песни
Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már, késő már.
Fullad a tegnapi élet a sarkon
A csendben, mikor fekszem a padlón
A ki nem mondott szavaid hallom
Hogy kéne belőlünk valamit hagynom
Mert nem marad nyomom se majd
Nem vagyok bolond, se vak
Ezért nehéz, hogy az arcodban
Látom, mikor még az voltam
A percekből, miket elvettünk
Még próbálnék visszaadni
De nem tudom, hogy kell
A hosszúra nyúlt ölelésekből
Kiszakadni.
Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt
úszni érte nincs erőm
és már Te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk
Belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már, késő már.
Sokszor túlgondolom meg elrontom
Már nem teszek érte, de nem mondom
és te sem akarod, hogy mást higgyek
Minket csak a tériszony állít meg
Mert nem oldódunk fel egymásban
Hogy lehet, hogy nem láttam
Mi a hamis, és mi az a valódi
Bár tudtam volna előre csalódni.
Egymásból, amit elloptunk
Megpróbálnám visszarakni
De minden jót megbosszul a múlt
Már nem tudunk így maradni.
Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt
úszni érte nincs erőm
és már Te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk
Belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már, késő már.
Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt
úszni érte nincs erőm
és már Te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk
Belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már, késő már