Текст песни
Leválasztom magamról a páncélomat
Leakasztom róla az acél szirmokat
Most nem hagyok magamnak titkokat
Nem szégyellem, itt-ott hagytak foltokat
Beakasztom, a gardróbban minden darab
Mint a nagymamám kabátja ez is ott marad
Az ősz itt van, megfürdetem benne a szobámat
A sárkánynak csak aludni, meghalnia nem szabad
Nem vihetek többé tonnás súlyokat
Pont annyi vagyok amennyi ebből megmaradt
Analóg recsegés, erkélyre a hangfalat
Hogy mindig megtaláljam vissza az utat
Olyan dolgokat siratok amiknek nem is adtam nevet
Remélem többet adok, mint amennyit elveszek
Olyan dolgokat siratok amiknek nem is adtam nevet
Remélem többet adok, mint amennyit elveszek
Nem vihetek többé tonnás súlyokat
Pont annyi vagyok amennyi ebből megmaradt
Analóg recsegés, erkélyre a hangfalat
Hogy mindig megtaláljam vissza az utat
Hogy mindig megtaláljam vissza az utat
Hogy mindig megtaláljam vissza az utat
Hogy mindig megtaláljam vissza az utat
Hogy mindig megtaláljam vissza az utat