Текст пісні
Kifakul a Nap
Ő is nehezen kel fel reggel
Könnyt fakaszt a szél a szemből
A szürke moraj mindjárt elnyel
Meghúzom magam
Inkább hátrébb állok, onnan nézek
Kapaszkodnék én, de feledésbe merültek a szép emlékek
Kifakul a Nap
Ő is nehezen kel fel reggel
Könnyt fakaszt a szél a szemből
A szürke moraj mindjárt elnyel
Meghúzom magam
Inkább hátrébb állok, onnan nézek
Kapaszkodnék én, de feledésbe merültek a szép emlékek
Lenn gödörnek a mély fenekén,
Ott ketten a sárban ülünk te meg én
Csak a hangodat hallom, de nem látlak
Veled lassul az idő, megfárad
Már hervad a kedvem, elalszik a fény
És mi ott táncolunk a múlt peremén
Én tovább folyok, te meg elszáradsz
Én sűrűsödök, te meg elmállassz
Törik a beton
A repedések mentén kiszökik a zöld, de a felszínen elfagy
Letörik, koppan a hideg földön
Elfogy a holnap
Pedig a tegnap se volt sok
Haladni kéne de egyhelyben állva megesznek a gondok
Lenn gödörnek a mély fenekén,
Ott ketten a sárban ülünk te meg én
Csak a hangodat hallom, de nem látlak
Veled lassul az idő, megfárad
Már hervad a kedvem, elalszik a fény
És mi ott táncolunk a múlt peremén
Én tovább folyok, te meg elszáradsz
Én sűrűsödök, te meg elmállassz